» Letöltés | Download: https://apple.co/2YGnoLu
» Stream: https://hungaroton.lnk.to/Y9QPbrnB
Sorrend | Tracklist:
01 História az vitéz Hunyadi János vajdáról – részlet (1560) (Nagybáncsai Mátyás verse)
02 Honterus János: Odae cum Harmoniis; a) Rectius vives – b) Vitam que faciunt – Melly igen jó legyen az egyenesség (1548) (Horatius (a) és Martialis (b) verse)
03 Tinódi Lantos Sebestyén: Erdélyi história – részlet (1554)
04 Gonosz asszonyembereknek erkölcsekről való ének – részlet (1550) (Ormprust Kristóf verse)
05 Adalbert Wojciech Dlugoraj: Chorea Polonica (Báthori-tánc) (1619)
06 Adrian Willaert: Quando nascesti Amor? (1559)
07 Nicolaus Schmall: Két erdélyi tánc (1608 és 1615 között)
08 Házasító ének (a XVI. század közepe)
09 Jacob Arcadelt; Bakfark Bálint: Il ciel che rado (1553)
10 Az idvezült fölséges Bocskai Istvánnak haláláról – részlet (1607)
11 Csak búbánat – részlet (Balassi Bálint verse)
12 Régi szerelmem nagy tüze (Balassi Bálint verse)
13 Ó, én édes hazám – részlet (Balassi Bálint verse)
14 Girolamo Diruta: Recercare (1593)
15 Bernardino Mosto: Laudate Dominum
16 Antonio Romanini: Toccata (1593)
17 Philippe de Monte: a) Io parto o mio fedele – b) Havrai diviso il core
Lemez címe: Reneszánsz Zene Erdélyben
Előadók: Bakfark Bálint Lant Trió
Művészeti vezető: L. Kecskés András
L.Kecskés András – ének, altlant, basszuslant, fidula, koboz
Szabó István – ének, diszkantlant, altlant
Sárközy Gergely – diszkantlant, altlant, pszaltérium, rebek, fidula, zergekürt, kasztanyetta, kézidob, köcsögduda
Közreműködők:
Gupcsó Gyöngyvér – ének;
Kobzos Kiss Tamás – ének, koboz
Kuncz László – ének
Laczó András – ének, kis cintányér
Stadler Vilmos – ének, furulya, zergekürt
Zászkaliczky Tamás – orgona
Liszt Ferenc Kamarakórus; vezényel Párkai István
Borítótervező: Andor András
Hangfelvétel: Juhász István
Hangmérnök: Csintalan László
℗ 1981 HUNGAROTON RECORDS LTD.
Minden jog fenntartva! All rights reserved!
Megjegyzés: A lemezt 1987-ben “Zene a reneszánszkori Erdélyben” címmel a Hungaroton újra kiadta, és bővítette három számmal.
Leírás:
Lemezünk a magyarországi reneszánsz nagy századának, a XVI-XVII. század évtizedeinek
zenei világából ad ízelítőt. Ebben az időszakban magyar földön Erdélyben voltak a
legkedvezőbbek a gazdasági, politikai és kulturális feltételek. Ezzel magyarázható, hogy a
törökök és a külföldi zsoldosok zaklatásai ellenére az erdélyi fejedelemség tudományos és
művészeti élete lassan felzárkózott Európa többi országáéhoz. Nem véletlenül nevezték
Transylvaniát abban a korban Tündérszigetnek: szabadabb volt a légkör, menedéket nyújtott a
szabadgondolkodóknak, a vándormuzsikusoknak, szabadabban működhettek a nyomdák. Ez
az egyik oka annak, hogy viszonylag sok irodalmi és zenei alkotás maradt ránk ebből az
időből.
Énekmondók
A nagyszombati származású Nagybáncsai Mátyás országosan ismert versfaragó volt. 1560-
ban szerzett Hunyadi-históriáját (A lemezoldal, 1. szám) Heltai Gáspár is közzétette 1574-ban
kiadott Cancionaléjában. A Hunyadiak és az énekben külön kiemelt Mátyás király szerepe
döntő fontosságú volt a fejedelemség nemzeti kultúrájának kivirágzásában. Kezdettől fogva a
világhírű budai reneszánsz központot kívánták megközelíteni, utánozni. Buda és
Gyulafehérvár között az összekötő kapocs Izabella királyné és fia, ifj. Szapolyai János – vagy
más néven János Zsigmond – voltak; koronával együtt menekültek Erdélybe. Ezt Tinódi
Lantos Sebestyén mondja el 1554-ben, Kolozsvárott, Cronicája részeként megjelent Erdélyi
históriájában (A 3). A fiatal fejedelem ekkor még büszkén viseli a magyar nemzet „választott
királya” címet. Erdélyre ebben a korban úgy tekintettek – itthon és külföldön egyaránt -, mint
Mátyás reneszánsz államának kicsinyített mására. Az erdélyi fejedelmekre pedig úgy, mint a
szabad Magyarország koronázatlan vezetőire. Az ismeretlen énekszerző drámai hangvételű
siratójában (B 1) ezért nyíltan ki is mondja, hogy Bocskai István fejedelem az egész magyar
nép pajzsa volt és halála miatt az ország pásztor nélkül maradt.
A szebeni származású Ormprust (Armbrust) Kristóf a bécsi udvar kancelláriájában vállalt
állást és így került a császár kíséretével az augsburgi birodalmi gyűlésre. Gúnyversben (A 4) a
magyarokat gyűlölő szállásadó asszonyára, mint „eb agnőre” mond szitkokat. 1550-ben írt
német versét maga fordította magyarra.
A Házasító ének (A 8) dallamát a népi emlékezet mindmáig több változatban megőrizte
Erdélyben (és máshol is, elsősorban a Felvidéken). Megtalálható Kriza János híres székely
népköltési gyűjteményében, a Vadrózsákban is. Felvételünk a Vikár Béla által lejegyzett
változaton alapul: annak szövegét és dallamát követi. A lantkíséret és a refrén viszont
Istvánffy Miklósnak a XVI. század közepén összeállított, Carmina című, kéziratos
lanttabulatúrás gyűjteményéből származik. A Házasító éneknek e gyűjtemény egyik rövid,
eddig általában töredéknek tartott feljegyzésével, továbbá a középkori francia főúri zenével és
ballada dallamokkal való kapcsolatára Kecskés András mutatott rá.
A brassói Johannes Honterus, Honter János (1498-1549) egyetemes műveltségű humanista
volt, a reneszánsz kori Erdély egyik vezéralakja. 1548-ban kiadott Odea cum harmoniis című
műve 21 zenei tételt tartalmaz. Célja – a korabeli praxisnak megfelelően – az volt, hogy a
tanulók a klasszikus római költők verseit énekkel együtt memorizálják. Az antik
versmértékben lüktető mozgásimpulzus táncmozdulatokra is késztette a deákokat. A lemezen
(A 2) elhangzó első veres abból a horatiusi ódából való, mely az arany középutat, az eurea
medicritas-t dicsőíti. A második az ugyancsak nevezetes antik költőnek, Martialisnak
epigrammáit idézi. A fennkölt, boldog életre való utalás alkalmat adott a kor prédikátorainak,
hogy keresztény tanítással is átszőjék e metrikus dallamokat, nemegyszer magyar nyelven.
Így kerül ide a 133. zsoltár parafrázisa. A magyar szöveget az 1566-ban kiadott ún. Váradi
énekeskönyvből, teljesebb címén A keresztyéni gyülekezetben való isteni dícséretek című
kötetből vettük át.
Ugyancsak zsoltár-feldolgozás Bernardino Mosto kompozíciója, a Laudate Dominum
kezdetű, négyszólamú motetta. (Szerzője Giovan Battista Mostónak, a gyulafehérvári udvar
olasz ének- és zenekara vezetőjének testvére volt.) A cantus és a basszust énekesek adják elő,
a belső szólamokat lant játssza, díszítésekkel. Ez az előadásmód Adriamus Denss Kölnben
kiadott Florilegium című lanttabulatúrás kiadványán (1594) alapul.
Táncok hangszeres feldolgozásai
A reneszánsz kori Erdély zenevilága rendkívül sokarcú; szervesen hozzátartoznak a számtalan
variációban felbukkanó táncok is. Ezekből mutatunk be két feldolgozást: a Chorea Polonicát
és az ún. Erdélyi táncot.
A Chorea Polonica (A5) attól az Adalbert Wojciech Dlugaraj-tól származik, aki Báthori
István lengyel király udvari muzsikusa volt. Lényegét tekintve azonos a „Batori Tantz”-cal,
mely szintén több változatban maradt fenn. Dlugorajtól több zenedarabot őriz a lipcsei Városi
Zenei Könyvtár, közöttük az itt hallható Chorea Polonicát is. Az ún. prágai Jacobides-
kódexben található Báthori-tánc feltehetően közismert volt a Báthoriak erdélyi és
lengyelországi rezidenciáiban. Lejegyzésével már 1570-ben találkozunk a legkülönbözőbb
lant- és orgonatabulatúrás kiadványokban.
Ugyancsak ebből a korból való Nicolaus Schmall 1608 és 1615 között keletkezett kéziratos
lant-tabulatúrájának két erdélyi tánca (A 7). Kecskés L. András a Schmall-féle Sibenbürger
Tantz-ban a Rákóczi nóta egyik legismertebb dallam-változatát látja. A lemezen elhangzó
első, páros ütemű táncot ún. ugrós tánc követ, két lant és ütőhangszer előadásában.
Szólóhangszerek
A reneszánsz kori Erdély muzsikájának rekonstruálása aligha képzelhető el két közkedvelt
korabeli hangszer, a lant és az orgona megszólaltatása nélkül. A brassói Bakfark Bálint
mecénása Szapolyai János volt, aki még vajda korában figyelt fel lantművészetére. Később a
budai királyi udvarban taníttatta és nemesi rangra emelte. Budáról indul útnak és járta be a
világot: Lengyelországot, Párizst, Itáliát, Bécset. Mindenütt büszkén vallotta brassói, erdélyi
származását. Világszerte így nevezték: „a kis magyar” (rendkívül alacsony növésű volt).
Arcadelt Il Ciel che rado kezdetű négyszólamú madrigáljának lantfeldolgozása (A 9)
megtalálható 1553-ban Lyonban kiadott kötetében.
Girolamo Diruta neve a korabeli zeneoktatással van szoros kapcsolatban. Kiváló módzsere,
érthető és könnyen kezelhető elméleti-gyakorlati útmutatása révén Il Transilvano című
traktátusa Európa legismertebb orgona- és billentyűshangszeres kézikönyve lett. Diruta –
Claudiö Merulo tanítványa – Báthori Zsigmond erdélyi fejedelemnek ajánlotta művét. A
kötetnek két zenei illusztrációja szólal meg. Az egyik, egy Recercare (B 5) magától Dirutától
származik. A másiknak, a Toccatának (B 7) a szerzője Antonio Romanini, aki a velencei Szt.
Márk templom második orgonista állásra pályázott. Szerepe számunkra rendkívül fontos, mert
személyében találjuk meg az összekötő láncszemet a velencei iskola és Erdély között.
Romanini Gyulafehérvárott működött: ő ismertette meg az erdélyi fejedelemmel a legfrissebb
hangszeres zenei műfajt, a toccatát.
Madrigálok
Adrian Willaert művei, korabeli brassói adatok tanúsága szerint, ismertek voltak
Magyarországon, így 1559-ben megjelnt Musica Nova című gyűjteménye is. Ebből vettük a
Quando nascesti Amor? kezdetű madrigált (A 6), melyben két kórus felelget egymásnak.
Amort a kontratenor, a furulya és a zergekürt tolmácsolja, míg a másik kórust énekesek (alt,
tenor, basszus) és egy lant képviselik.
Philippe de Monte erdélyi kapcsolatai XVII. madrigálkötetéből bizonyíthatók. Mosto
tanácsára a császári udvar híres karnagya, az 1595-ben kiadott 29 ötszólamú madrigált
Báthori Zsigmondnak ajánlotta. A fejedelem maga is mestere volt az udvari muzsikának, sőt
önálló műveket is komponált. Az Io parto o mio fedele (B8a) a kötet 25., az Havrai diviso il
core (B8b) a 9. darabja. Az egyetlen fennmaradt példányt a bolognai könyvtár zenei
archívuma őrzi.
Balassi Bálint nótajelzéssel ellátott verseiből
Művészi alkata és tevékenysége – irodalmi és zenei téren egyaránt – magában foglalja
mindazt a reneszánsz ízlést, amit e lemez eddig méltatott darabjairól elmondtunk. Nótajelzésű
versei közül erdélyi vonatkozásúnak tartjuk „a Lucretia dallamára” jelzetű, Chak Borbála
nevére írottat (B 2), melyet Kecskés L. András az ugyanilyen jelzetű és szerkezetű olasz
táncdallammal hozott kapcsolatba. Ennek egyik írásban rögzített változatára alkalmazta a
verset. A Régi szerelmem nagy tüze című „Arra az oláh nótára, az mint az eltévedt juhokat
siratja vola az oláh leány” nótajelzésű vers dallama (B 3) számos román és magyar
változatban maradt fenn. (A lemezen szereplő variáns Pesovár Ferenc közlése.) Az Ú én édes
hazám kezdetű vers dallamát (B 4) napjainkig megőrizte a protestáns templomi gyakorlat
(Nótajelzése: Minden állat dicsér Uristen tégedet). Balassi előbb a királyi Magyarországon
kívánt katonáskodni. Ott azonban kegyvesztett lett, s emiatt egyre többet utazott Erdélybe.
Később a Báthoriak hűséges udvari embereként, Lengyelországba is követte őket.
Becsületétől, vagyonától megfosztva kibujdosott hazájából. Ennek megrázó lírai
dokumentuma ez az ének.
Barlay Ö. Szabolcs